400gr BL 80as liszt, 2 dkg élesztő, 1 dl langyos tej, két kiskanál cukor, 2 evőkanál olaj, 1 kiskanál só, kb. 1 dl langyos víz

Az alap pizzareceptet használtam hozzá, amit ennél is.

Csak éppen langyos tejben és cukorban felfutatott friss élesztővel dolgoztam most. Mikor felfutott az élesztő, a tálba szitált liszt közepébe mélyedést készítünk, és beleöntjük az élesztős tejet. Egy fakanállal kevés lisztet keverünk hozzá, és az így kapott kovászt letakarva a kétszeresére kelesztjük. Ezután hozzáadjuk a sót, az olajat és a vizet. Alaposan kidagasztjuk, és kb. 1-1,5 órát meleg helyen kelni hagyjuk.

Ezúttal karikára vágott cukkini, paradicsom, póréhagyma került rá, és a sütés vége felé megszórtam oregánóval.

A padlizsánt, cukkinit, kaliforniai paprikát megmostam, az olivabogyót pedig lecsöpögtettem. A paprikákat csak kettévágtam, kivettem a magházukat. A többi zöldséget felkockáztam, az olivabogyót feleztem. Ezután a darabolt zöldségeket megöntöztem olivaolajjal, megsóztam, és megszórtam kakukkfűvel. Majd beletöltöttem a fél paprikákba, és 25 perc alatt 180 fokon megsütöttem.

Az eredeti recept szerint koktélparadicsom is kell hozzá. Sajnos nekem nem volt itthon, de biztos vagyok benne, hogy ideális kombinációt alkot a kakukkfűvel, padlizsánnal és cukkinivel.

A Nők Lapja Konyha decemberi számában láttam, és amolyan karácsonyi főpróbaként megcsináltam magamnak pénteken. Mivel átment a teszten, és szombatra valami gyors ebéd kellett, így ezt kapták a fiúk is a baconbe göngyölt csirkemell mellé köretként.

Semmi extra, csak egy kis lecsó. Szerintem hagyományos módon készül, de lehet, hogy mindenkinek más a "hagyományos".

Valami jóféle szalonnát pirítok, majd erre kerül az összevágott hagyma (mondjuk két közepes darab). Mikor már szépen "lesült" a hagyma is,akkor kerülnek rá a paprika szeletkék. (4-5-6 paprikából). Mi a "sült" lecsót szeretjük, ezért a paprikát kell a legtovább sütni. Mikor már jó, akkor kerül rá a paradicsom (3-4 darab) és ezzel együtt a cukkinikockák (egy kisebb cukkiniből). Ekkor szoktam sózni is. 

Mivel a nálunk kiskorúak is nagyon szeretik a lecsót, ezért nem kerül bele erős paprika, viszont a legvégén virslikarikákat is adok hozzá. (Barna)rizst eszünk hozzá. 

Ez az étel mindig a tavalyi nyarat idézi fel bennem... 

Nem most készítettem, és nincs is benne semmi különleges, de nagyon finom volt, és egyébként is olyan kis helyesek az újkrumplik. 

Az újkrumplit besóztam, majd valamennyire ledörzsöltem. Ezen kívül került még a tepsibe két paradicsom cikkekre vágva, zöld paprika szeletkék, egy fej vöröshagyma és egy lilahagyma szintén cikkekre vágva. Először a krumplikat tettem a tepsibe, megforgattam őket egy kis olajban, amjd fűszereztem sóval, borssal és kakukkfűvel. Ezután kerültek a tepsibe a zöldségek, majd az egészet megfejeltem néhány darabka füstöltszalonnával.

  A többiek sült húshoz ették köretként, én viszont csak önmagában élveztem.

Egy újabb verzió a padlizsán-paradicsom-sajt trióra. 

Ennél az ételnél nem tudok pontos anyaghányadot megadni. A mai ebéd egy nagyobb padlizsánból, 5-6 kisebb paradicsomból és egy mozarellagömbből (125gr) készült, és 3 személynek volt elegendő.  A padlizsánt felkarikáztam, besóztam, és egy 20 percre a hűtőbe tettem, hogy elveszítse a kesernyés ízét. Majd egy jénai tepsit vékonyan bekentem olivaolajjal, és a padlizsánszeleteket 200 fokon elősütöttem. Közben felkarikáztam a mozarellát és a paradicsomokat is. Amikor a padlizsánokat már késznek ítéljük, kivehetjük, és rövid hűlés után elkezdhetjük rétegezni a hozzávalókat. Alulra padlizsán kerül, majd paradicsomkarika, erre bazsalikom és pici bors, majd a mozarella. Az építkezést addig folytatjuk, amíg vannak hozzávalóink. Ezután 10-15 perc alatt összesütjük az egészet, és már tálalhatjuk is.

Lehet még ragut is készíteni hozzá, amihez vöröshagymát apróra vágunk, olívaolajon megfuttatjuk, paradicsom-, illetve (sült) padlizsánkockákat adunk hozzá, és fűszerezzük sóval, bazsalikommal, oregánóval. Előfordul, hogy csak ezt a ragut készítem, de akkor is olvasztok a tetejére mozarella sajtot a sütőben.

A recept forrása egy 2005-ös Kiskegyed konyhája, ez volt az első padlizsán recept, amit elkészítettem. 

Első próbálkozásom a csicseriborsóval. Kutakodtam a neten, több receptet is elolvastam, végül aztán inkább a saját ízlésem szerint, magyaros irányba kanyarodtam. 

Konzerv, főtt csicseriborsóm volt, csak a levet kellett leöntenem róla. Illetve ki kellett szedni mindet a héjából... Fogalmam sincs, hogy ez akkor is így van-e, ha az ember maga főzi az előre beáztatott csicseriborsót. Ezután csak villával összetörtem, kevertem hozzá egy fej apróra vágott vöröshagymát, zúzott fokhagymát, némi őrölt köményt, sót és egy pici borsot. Majd  vizes tenyérrel korongokat formáztam belőle, és zsemlemorzsába hembergettem. Így sütötem ki forró olajban. A fiúknak és nekem is nagyon ízlett!

Egy jó kis lélekmelengető vacsorára vágytam. Nézegettem a neten a foccacia recepteket, de vagy az összetevők közül hiányzott valami vagy nem állt elegendő idő a rendelkezésemre. Ezért aztán a elővettem a jól bevált pizzareceptemet, és csak egy fél adagot begyúrtam belőle. A tervem az volt, hogy pusztán olivabogyóval megtűzdelem, megsüttöm. Mellé nem készült volna semmi, hiszen úgy is arra számítottam, hogy azon melegében elfogy az egész. Végül csak került rá ez-az az itthon fellelhető alapanyagokból: néhány paradicsomkarika, vöröshagyma, olivabogyó és mozarella darabkák. 

A tészta:

200 gr liszt, 0,5 dl tej, kb. fél dl víz, 1 kockacukor, 15 gr élesztő, 1 ek. olaj, 1 mk só, bazsalikom, oregánó és egy picike őrölt kömény 

A langyos tejben feloldjuk a kockacukrot és felfuttatjuk az élesztőt. Közben a lisztet egy tálba szitáljuk, és a közepébe mélyedést készítünk. Ha az élesztő már felfutott, akkor ideüntjük, és fakanállal annyi lisztet keverünk bele, hogy galuska sűrűségű masszát kapjunk. Ezt megszúrjuk liszttel, és 20 percig letakarva pihentetjük. Ezután hozzáadjuk a sót, a fűszereket, az olajat, és a langyos vízet, és lágyabb tésztát gyúrunk belőle, amit kb. egy óráig letakarva kelesztünk. Amikor már hozzálátnánk a sütéshez, kiolajozunk egy sütőlapot vagy tepsit, átgyúrjuk a tésztát, és kézzel a kívánt vastagságra nyújtjuk. Az enyém most nagyjából egy centis volt. Rápakoltam a paradicsomot, hagymát, sajtot, olivabogyót, és még így is hagytam egy picit kelni. Majd 200 fokon rövid idő alatt készre sütöttem. A legnagyszerűbb az volt, hogy még forrón került az asztalra, és kézzel törtük. 

Ennek az ételnek képtelenség nevet adni. Olyan, mintha rizottó lenne, de nem az, mert egyáltalán nem úgy készül, mint a rizottó. Szerintem a paradicsom és a fűszerek adják a lelkét, ezért a névben szerepelnie kell, de a cukkini ugyanúgy elengedhetetlen. Mindesetre nagyon finom, aki csak kóstolta, dícséri. (A recept alapötlete pedig innen van.) Ja, és húsmentes!

Hozzávalók 4 főre:

2 db zsengébb cukkini, 3-4 db paradicsom, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, kb. 10 dkg rizs, olaj

És a lényeg, a fűszerek: só, bors, fokhagyma, majoranna, provance-i fűszerkeverék

A hozzávalók előkészítésével kezdjük. A cukkinit fel kell kockázni, én általában 6 hasábra vágom, és azt darabolom. A paradicsomokat meg kell szabadítani a héjától, majd lehet kockázni. Na, én ezt utálom a legjobban. Végül pedig a hagymát is apró vágjuk. Kevés olajon megpároljuk a hagymát, és ha már majdnem kész hozzáadjuk a zúzott fokhagymát is. Erre kerül a paradicsom, amit nem kell sokáig főzni, mert nem szósz lesz belőle, hanem jobb, ha felismerhetőek maradnak a darabok. Ha van kedvem, akkor egy keveset előre beleteszek, ebből lesz a "szaft", és aztán jöhet a többi.  Amikor a paradicsom átmelegszik, mehetnek bele a fűszerek. Egy kis idő múlva pedig a cukkini is az edénybe kerül. Ezután lefedem, és addig párolom, amíg a cukkini éppen megpuhul. Az a jó, ha nem roppanós marad. Ezután már nincs már hátra, mint a szokásos módon megfőzött rizst hozzákeverem a cukkinis-paradicsomos keverékhez. A rizs szépen magába szívja a cukkini és a paradicsom levét, és ezzel együtt a fűszerek zamatát is.  Amikor először, másodszor készítettem, külön tálaltam a rizst köretként, de együtt sokkal jobb!  Aki akarja megszórhatja sajttal, esetleg parmezánnal, de szerintem anélkül is tökéletes. 

Ez az a recept, amit egyszerűen kötelező itt megörökítenem. 

Szóval két közepes padlizsánt megmostam, végeit levágtam, és nagyon vékony karikákra szeleteltem. Ezután besóztam, és kb. 20-30 percet pihent. Ezalatt kb. fél kiló (egészen pontosan 5 db) paradicsomot meghámoztam, és apró kockákra vágtam. Közben mosogattam, és leküzdöttem az egyik gyerkőcöm hisztirohamát... A paradicsomok mellé egy fej hagymát is felaprítottam. A padlizsánokat teflon serpenyőben, zsiradék nélkül megpirítottam mindkét oldalon. Ez egy hosszadalmas művelet, és emiatt az egész ebédfőzés több időt vett igénybe, mint amennyit érzésem szerint két gyerek mellett megengedhetek magamnak, de a végeredmény kárpótolt engem is, meg a fiúkat is. 

A paradicsomból szószt kell főzni a következőképpen:  Kevés olajon a hagymát megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk bazsalikommal és kb. 10 percig főzzük.

Ezután egy hőálló tálat kirakunk a padlizsánszeletekkel, ha van akkor teszünk rá mozarella karikákat, és végül jöhet a paradicsomszósz. Ezt a rétegezést többször is meg lehet ismételni, de nekem nem sikerült, csak befedtem az egészet még egy réteg padlizsánnal. És erre jöhet a korona, vagyis a sajt. Elvileg parmezán kell rá, de épp nem volt annyi, amennyi elegendő lett volna, ezért vegyesen került rá mezei trappista reszelve és parmezán. Az egészet 250 fokon 15 percig sütjük. Vagy amíg a sajt eléri az ízlésünknek megfelelő színt és állagot. 

A fiúk miatt készítettem hozzá rizst köretnek, de végül mi is azzal ettük. Apa eleinte viccelődött, hogy ő majd belecsempészik egy kis husit is az ebédbe, mert semmi sem lehet elég jó hús nélkül, de végül jóízűen megette úgy, ahogy volt. Ennél nagyobb elismerés nekem meg nem kell! 

Milyen jól csengő név ez! Kár, hogy csak nagyravágyás a részemről... Egy pillanatra ugyan majdnem elcsábultam, és már el is képzeltem, hogy majd a saját készítésű tésztában sült zöldségekkel várom haza a párom, de aztán a két kiskorú lerántott a földre, és gyorsan elfelejtette velem ezt a tervet... Helyette felhasználtam a hűtőben várakozó leveles tésztát. De az eredmény összességében így is nagyon jó lett, és István is meghatódott az érkeézésére készült ebédtől. Azért a teljesség kedvéért leírom, hogyan készült volna a tészta, ha...

25 dkg lisztből, egy csipet sóból, kb. 12-15 dkg vajból és egy tojásból minél gyorsabban tésztát gyúrunk, amit aztán a hűtőben pihentünk kb. egy óráig. Közben a brokkolit és a karfiolt előkészítjük a főzéshez, és egy fazékban sós, lobogó forró vízben 5 percig főzzük. (vagyis blansírozzuk)

A tésztát kör alakúra nyújtjuk, és kb. egy 26-28 cm átmérőjű kivajazott sütőtál aljába helyezzük. Elrendezzük rajta a karfiolt és a brokkolit. Zsemlemorzsával is megszórhatjuk, de szerintem fölösleges. 3 tojást kb. 3 dl tejföllel vagy főzőtejszínnel összekeverünk. Fűszerekkel (nálam most: só, fehérbors, picike szerecsendió) ízesítjük, plusz mehet bele reszelt sajt is, és petrezselyemzöld. Ezt az egészet a zöldségre öntjük, és még megszórhatjuk reszelt sajttal. Az eredeti recept, ami a Vegetáriánus ételek c.  (Alexandra Kiadó) szakácskönyvből való,  gruyere sajtot ajánl, de nálam nem meglepő módon csak füstölt  sajt és trapista volt kéznél.

Egyetlen előnye annak, hogy nem én gyúrtam a tésztát az volt, hogy a leveles tészta megmaradt darabjait felhasználhattam, és Ottis ötlete nyomán nagyon-nagyon finom körtés-csokis párnákat készítettem belőle. Így István még desszertet is kapott, és a két gyerek örömére a főzés sem nyúlt túl hosszúra.