Már régen csináltam ezt a gyrost, sőt azóta már ismételtük is. Azóta viszont megszaporodtak a gyros-os posztok a gasztroblogokon. Lehet, hogy ez is a tavasz közeledtét jelzi? Na, mindegy, azért az enyémnek itt a helye a közös főzös blogunkon.

Egy vasárnap gyors ebédre volt szükség, és a piták már két napja a kamrában várták sorsukat. Így hát nekiláttam, és hamarosan a tányérokra került ez:

A szép kis csíkokra vágott húsok (első alkalommal csirkemellet, másodszor pedig pulykamellet) egy fél órával az elkészítés előtt a Görög fűszerkeverék elnevezésű gyorspácban lubickoltak. Aztán amíg sültek gyorsan elkészítettem a salátát: uborka, vegyes zöldsaláta és hagymakarikák. A pitát enyhén megmelegítettem, és rétegezve került bele husi és saláta joghurtos öntettel.

Hirtelen felindulásból, egy nehéz - nyűgös-beteges - napon, leginkább a magam örömére összegyúrtam ezt a kekszet. A gyerekek keresztszülei éppen akkor toppantak be, mikor sült az első adag. Nagy örömet szerzett nekik is a meleg, ropogós keksz.

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

16 dkg liszt, 10 dkg teljes kiőrlésű liszt, fél csomag sütőpor, 10 dkg cukor, a csomag vaníliás cukor, 1 tojás, 12,5 dkg vaj. (Én a vaj egy részét ismét margarinnal helyettesítettem, és nem is volt ezzel semmi baj, ennek ellenére szerintem a keszknél jobb vajat használni.)

És végül a lényeg: 1 tábla jó minőségű étcsoki apróra vágva, 1 narancs frissen reszelt héja és 1 marék kandírozott narancshéj (anélkül is jó, csak nem olyan intenzíven narancsos).

A száraz anyagokat a csokit és a narancsot összekeverjük, majd a tojással és a vajjal tésztává gyúrjuk. Cipót formázunk belőle, és egy órát hűtőben pihentetjük. Elvileg nagyon ragadós lesz a tészta, ezért két sütőpapír között kell kinyújtani. Ez alkalommal nagyon "híg" lett a tésztám, de nem akartam tovább lisztezni, ezért kanállal tettem diónyi halmokat a tepsibe, és azokat lapítottam ki kekszalakra. Így is tökéletes lett a végeredmény. Legalábbis nekem, más lehet, hogy szárazabban, ropogósabban szereti a kekszet. Ha igen, akkor egy kicsit több liszt kell a tésztához. Kb. 10 perc alatt világosbarnára sül. A tepsiben kell kihűteni, mert forrón még könnyen törik.

Történt pedig, hogy mi szerdán azzal hagytuk el a Nagyszülői házat Anikóékhoz továbbindulván, hogy akkor majd vasárnap jövünk megint, ünnepelni, és Nagymamám gondoskodik az ebédről, én a tortáról. Merthogy olyan szerencsés véletlen adatott meg nekünk, hogy a nagyobbik öcsém, azaz a Tesóm, Lackó pont Balázs névnapján született, még jó régen. Így aztán hagyományteremtő alkalom ígérkezett, hogy ebből nagy családi összejövetel legyen eztán.

És akkor mi Anikóval gondolkoztunk. Legyen csokis-marcipános, ezt a nagyja szeretni fogja úgyis. Béláim, mi megsütöttük a harmadik brownie-t két napon belül, és az lett a torta teste, a lelke pedig tejszínbe-csokit-olvasztós krém. Vettünk mi marcipánt is, mint utóbb kiderült, rá volt vésve, hogy be vagyon vonva csokival. Nem volt mit tenni, meg kellett hámozni. Így került egy-egy vékony marcipánréteg a csokikrémre. Az oldalát fekete-fehér tortadarával kínáltuk meg, a tetejére pedig színtiszta csokibevonat került. Erre pedig ismét betűket szaggattunk marcipánból, olyan izgalommal és lelkesedéssel, ami még két anyukát tuti nem töltött el marcipán kapcsán.

A 2. sz. brownie-ból ennek a tortának az alapja került előbb kimetszésre. Beillesztettük a kapcsos tortaformába, majd közös erővel elkészítettük a túrós krémet. Az eredmény: egy elhajlított villa. 50 dkg túrót összeturmixoltunk 1 csomag 4 dl tejben megfőzött vaníliapudinggal, 15 dkg cukorral, és ez alkalommal az öszes készleten lévő zselatint beletettük, pontosan 30 g zselatin-fixet. Ezt beleöntöttük a formába, és egy órát hűtöttük. Találtunk a "pinyóban" rengeteg málnát, és minő mázli, épp az a legfinomabb hozzá. Kiraktuk vele a torta tetejét, majd leöntöttük piros tortazselével. A tanulság: a két éve lejárt zselépor is megköt. Így is hűtöttük, ameddig lehetett, és két óra múlva már keret nélkül is megállt. A fényképezéstől a felvágásig eltöltött egy kis időt az asztalon, és kezdett megasszonyosodni a túrós krém egy kicsit, de felvágva egészen cukrászdai hatást keltett.

És akkor én folytatom a brownie történetét. Úgy esett, hogy éppen alkalmunk volt együtt ünnepelni Tomi szülinapját, aki Andris keresztapuja. Nehéz ügy volt a torta kiválasztása, ugyanis Tomi nem szereti a csokisat, Élete Párja pedig a túrósat mellőzi bizonytalan ideig. A hozzávalókat pedig épp ezekhez tudtuk összekaparni, megjegyzem, kb. 3 óránk volt az egészre. Még az volt a szerencse, hogy mi nem válogattunk, összes férjünknek és gyerekünknek csak az a lényeg, hogy torta legyen.

Így aztán sütöttünk egy univerzális brownie-t kakaóporral, amiből keletkezett egy nagy túrótorta, és a fennmaradó részekből egy csokis-marcipános.

Tomitorta

A brownie-ból fennmaradó részt lapokra vágtuk, és megtöltöttük narancsdarabkás csokipudinggal. A tetejére Dr. Oetker típusú marcipános cukormáz épült, majd arra a fergeteges dekoráció. Kedvenc barátnőmtől 100 db-os sütikiszúrót kaptam karácsonyra, amiben az ábécé összes betűje szerepelt, és egy kettesben, vásárlással töltött délelőtt alkalmával beszerzett gyurmakészletből lett nekünk sok mini-kiszúrónk, szóval nyújtás-szaggatás-stb., és ezt sikerült kihoznunk a "Gyurmarci" nevű csodásszuper marcipán-egységcsomagból.

Hónapok óta vártunk erre az alkalomra... Ezekre a napokra, amikor a nyári eset után most ismét egyesíthettük családjainkat, hogy egy nagy családként éljünk meg pár napot, ami aztán annyi élménnyel gazdagít minket, amennyivel remélhetünk megelégszünk a következő ilyen lehetőségig. Tudom, hogy ez nem egy mesélős blog, de előljáróban ennyit azért mégis csak meg akartam osztani az erre tévedő olvasóval.

Szóval ha már így együtt voltunk, nyilván a konyhában is együtt alkottunk, és mindezt persze úgy, hogy a népes gyermeksereg (lásd a blog jobb oldali sávja) és párjaink is örömüket leljék benne. És persze ne tartson túl sokáig, mert az időt azért a lehető legjobban szerettük volna kihasználni. Minden igényt összevetve a brownie mellett döntöttünk. Volt két receptünk, ebből nem meglepő módon alkottunk egy harmadikat. A miénk így hangzik:

30 dkg cukor, 25 dkg margarin, 1 csomag vaníliás cukor, 4 tojás - Ezt alaposan össze kell dolgozni, és ehhez mehetnek a száraz hozzávalók: 16 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 4 evőkanál kakaó. Ez utóbbit egy tábla olvasztott étcsokival helyettesítettük. Így mehetett a 180 fokos sütőbe kb. 25 percre. Ezt nyilván lehet ízlés szerint tovább variálni, pekándióval, mogyoróval, aszalt gyümölccsel dúsítani. A mi brownie-nk története sem ért itt véget, de a fejleményekről szóljon egy másik írás.

Ez tipikusan olyan étel, amit a lehető legkönnyebb két másfél éves mellett elkészíteni, és aztán ők is lakmározhatnak belőle. Ráadásul most a karfiol olcsó is, és egészséges is.

Szóval: sós vízben megfőzöm az alaposan megtisztított és rózsáira bontott karfiolt. Lehet brokkolival vegyesen is készíteni, úgy is nagyon finom. Tejfölt összekeverek egy-két tojással, némi reszelt sajttal, egy kevés sóval és ízlés szerinti fűszerekkel. Ezt általában kedvem szerint alakítom, csináltam már fehérborssal, zöldfűszeres sóval, de bio ételízesítővel is. Kivajazott jénaiba pakolom a megpárolt karfiolt, és erre öntöm a tejfölös keveréket. Érdemes több réteget csinálni, és a végén még egy kis reszelt sajttal megszórni. Ezútán a sütőben fogalmam sincs mennyi idő alatt készre sül. Mi úgy szeretjük, ha már nincs leve, ehhez meg elég sokáig kell a sütőben tanyáznia. 

 Ezt a képet kétszer vettem, khm...

Az enyém több okból sem így nézett ki, pl. rögtön azért, mert téglalap-alakúra nyújtottam, de ez még a legcsekélyebb hibája volt. Amúgy ma készült, de már nincs belőle. Előbb nézzük az elméletet:

Tészta: 230 g B L80-as kenyérliszt, 1 mk. só, 1 mk. oregánó, 1.5 ek. olívaolaj, 1 dl langyos víz, 1 ek. tej, 5 g friss élesztő.

Összedagasztottam a tésztát, pedig olvastam az nlc-n, hogy a mai műkörmös világban már ilyesmit senki nem csinál. Pedig de. Műkörömmel is. :) Szal, az élesztőt megfuttattam kevés tejben, és összegyúrtam a többivel. Ámde. Nem tudom, létezik-e itt kenyérliszt, pláne B L80-as. Két fajtát tutira tudok, a 400-as való sütihez, az 500-as kenyérhez. Én csak 400ast tartok. Abból viszont kétfélét, ezt csak 1 gyár tudja, az egyik finom fehér, a másik olyan, mint otthon a rétesliszt. Vagyis én már itthon vagyok otthon, már vadul megértem az ajánlást ezeken a haza nyelvén, miszerint melyik milyen típusú sütihez való. Ezekből alkottam ezt a "lepinje"-t.

Kelesztettem fél órát, aztán kinyújtottam tepsi-alakúra, és megint kelesztettem ugyanennyit. Hát, nem vitte túlzásba, én belenyomkodtam a kis szelet fokhagymákat, megkentem olajjal, aztán betoltam a sütőbe fél órára. Meg is sült, ropogott elég jól. Kevertem hozzá fokhagymás tejfölt, Bencének pedig sós tejfölt, és még melegen megettük. Ma egyikünk sem randizik. :)

Legközelebb a tésztába víz helyett tej, több oregánó, több élesztő. Több kelesztés. Azé' naon jó volt ám.

Ez itt (végre-valahára) a felesleges tojásfehérjéknek egy nagyon optimális felhasználási módja. Azért királyságos főleg, mert nem habkarika meg ilyesmi lesz belőle, hanem komplett süti.

Tészta: 6 tojásfehérje, 25 dkg porcukor, 20 dkg kókuszreszelék, 5 ek liszt, 1/2 cs. sütőpor.

A fehérjékből habot verünk, majd belekeverjük a többi hozzávalót, és sütőpapírral bélelt tepsiben megsütjük. 175 C-on kb. 45 perc, én félidőtől inkább szárítottam 150 C-on.

Ez az eredeti recept, de kókusz helyett ugyanannyi darált diót tettem bele, és kicsit kevesebb cukrot.

Krém: 3 dl tejszín, 5 dl tej, 2 cs. hidegen kötő pudingpor. Ezekből kemény krémet készítünk mixer segítségével.

Ezután a tésztát 3 felé vágtam, megtöltöttem a krémmel, és a tetejére fondanttal kísérleteztem, az nem a recept része. Eredetileg nem kell elvágni a tésztát, csak egyszerűen rásimítani az összes krémet.

Ehhez a diós változathoz talán jobban passzolt volna a vaníliás pudingpor, de a tészta mindenképpen nagyon jó, kósza fehérjékből csak ilyen keletkezik ezután.

Előtte majd' egy napig gondolkoztam, miben kellene ezt megsütnöm, ugyanis kapcsos tortaformám továbbra sincs, de keretet már ácsoltam torta köré. Ééééés, akkor eszembe jutott, hogy a szülinapomra kaptam egy sütőkeretet a Nagymamámtól, amit még ki sem próbáltam. Ez volt a tökéletes felszerelés. Sütöttem egy kakaós piskótát 4 tojásból, és amíg kihűlt, elkészítettem a túróhabot. Megfőztem egy tejszínes pudingot alig 4 dl tejjel nagyon sűrűre, ezt botmixerrel kevertem ki a túróval, ami összesen 50 dkg volt. (Fele inkább krémsajt-jellegű, de legközelebb tisztességes túró lesz.) 1-1 dl joghurtot és tejfölt is tettem hozzá. Felvertem 2 dl Hulala típusú tejszínt, és ezt is hozzáadtam, valamint 15 dkg cukrot. Ezután készítettem zselatint, de csak felét adtam a krémhez, mert túl híg lett volna. Így aztán nem is szilárdult meg rendesen, aminek többféle okát látom, illetve már meg van, hogy csinálnám másként: 1. A Hulala nem tudom, mi a frász, de jobban hasonlít a tasakos tejszínporból készített habhoz. Egyebekben nagyon finom, de sztem emiatt nem kötött meg a krém. 2. Kevés volt a kötőanyag. 3. Talán vmi rendes zselatin-fix-szel csinálom majd, vagy dupla adag pudinggal, és zselatin nélkül. Na, ezt ráöntöttem a piskótalapra, éppen belefért a keretbe. Hűtöttem kb. 1.5 órát. Ezután kiraktam a tetejét random vegyes bogyós gyümölccsel és eperrel, majd a keretet megemeltem, és az alább látható sufni-tuning módon kekszekkel támasztottam alá, hogy még a zselé is beleférjen. A zselét porból készítettem, ráöntöttem és megszilárdult.

Reggel levettem a keretet, és 1 perces néma csenddel gyászoltam, hogy a krém továbbra sem szilárd, de ettől eltekintve az egész nagyon finom. A krém egyáltalán nem savanykás, nem túl édes, és nem szemcsés benne a túró, ezért a botmixeres akció. Ami pedig a legjobb, Robinak is tetszik, úgyhogy lesz legközelebb, méghozzá krém-szilárdítási kísérlettel egybekötve.