Leginkább csak a kép kedvéért...

Bár máskor is meg fogom sütni, a fűszerezés kis módosításával. Szóval a hozzávalók: 10 dkg vaj (Én gond nélkül megcsináltam margarinnal, mert csak az volt itthon...), 20 dkg porcukor, 4 tojás, 40 dkg sült állapotú sötőtök (nekem még egy picit több is volt), 2 teáskanál gyömbér, 30 dkg liszt, 1 cs sütőpor. Ahogy az ilyesmit kell, összekutyuljuk, és megsütjük. Elég sokáig sül, de a végeredmény nem lesz rossz. És a legjobb, hogy még másnap is olyan, mintha friss lenne.

Azért 3 hétig (ennyi a téli szünet nálunk) nem egyszerű naponta olyat főzni, ami a Mestermágusnak megfelel. Ám a napokban elhangzott, hogy az oviban egyszer volt fánk, és az finom volt. De semmi nem lehet ennyire szép és igaz egyszerre...

Szalagos fánk

Hozzávalók: 0.5 kg liszt, 3 tojás sárgája, 3 dl tej, 2.5 dkg élesztő, 5 dkg margarin, 1 csipet só, 2 dkg cukor, 1-2 ek. rum.

A hozzávalókból kelt tésztát készítettem, ahogy azt szokás. A rumot talán így utólag elhagynám, bár az ízén egyáltalán nem érződik, inkább az illata zavart egy kicsit. Egy órát hagytam kelni, átgyúrtam, majd még egy órát kelt. Ezután megint átgyúrtam, kinyújtottam és kiszaggattam, lyukasra, mert megtetszett a McDonald'sban. Felforrósítottam az olajat, és a fánkok egyik felét fedő alatt, majd a másikat fedő nélkül sütöttem aranybarnára. Illetve ez csak féligazság, az utolsó pár db lett szép, mert késve tört rám a felismerés, hogy kislángon talán nem égne meg másodpercek alatt. Ennek ellenére kifejezetten jó lett. Kétszer annyi cukrot tettem a tésztába, mint amennyit a recept előír, de ha tudom, hogy Bence sem csokit, sem lekvárt nem enged rákenni, hát még többet tettem volna. Tény, hogy a sima fánk azért még mindig jobb, mint a ketchupos kenyér.

Szombaton mindig valami olyat kell főznöm, amit Bence is hajlandó megenni, így amikor nem palacsinta van, akkor általában tészta vagy ilyesmi. Az viszont nem elég Cucusnak és Balázsnak, illetve a tésztát nem tudják még normálisan megenni, úgyhogy olyan leves is kell előtte, amiben megáll a kanál.

Alig 2 évesekkel is kompatibilis Frankfurti leves

Ez az, amit nem Anyukámtól és nem is Anyósomtól tanultam, illetve az ő előadásukban nem is ettem. Főzött a Nagymamám egyszer, és a konyhás nénik is a menzán, aztán amikor nekem kellett már főzni saját magunkra, eszembe jutott. Kerestem egy receptet a neten, és azóta is úgy főzöm, az a tökéletes.

Kell hozzá: hagyma, fokhagyma, 2 répa, 2 krumpli, 1 kis kelkáposzta, 1 dl tejföl, liszt, olaj, 3 virsli.

1 kis fej hagymát felaprítok és megpirítom, majd reszelek hozzá 2 gerezd fokhagymát és azt is megpirítom. Hozzáteszem az egyenlő (nagyon) kis kockákra vágott krumplit, és a (nagyon) vékony szeletekre vágott répát. Anyukám azt gondolta, kényszeres vagyok ezzel a kiskockázós-dologgal, de így nem kell szétnyomkodni, egyből meg lehet etetni a delikvensekkel. Szóval átforgatom az olajban ezeket is, majd hozzáadok sót, 2 tk. majorannát, 1 liter vizet. A kelkáposzta leveleiből kivágom a vastag ereket, a leveleket felvágom kisebb csíkokra, leforrázom, majd beleteszem a levesbe. Amikor megfőtt, ami eddig benne van, rántást készítek. Ezt nem tudom, hogy kell, de amit szoktam csinálni, azzal jó a végeredmény, szóval: 4 ek. olajban megpirítok 1 nagy kanál lisztet, inkább világosabb szokott lenni, és híg. Ebbe belekeverem a tejfölt, és az egészet beleöntöm a levesbe. Hozzáadom a felkarikázott virslit és felforralom. Utólag megsózom annyira, hogy jó legyen.

Ami pedig ezután következett jelen hétvégén, azzal itt találkoztam először, Anyósom készítette nekünk vacsorára egyszer. A recept lényege, hogy jó sok száraz tésztát beáztatunk tojásos joghurtba órákra, majd sózzuk-borsozzuk és megsütjük. Időközben ez a táp ebéddé avanzsált, és került bele még egy kis ez-meg az. Én pedig kifejlesztettem a gyorsított változatot, amihez nem kell 1 liter joghurt legalább.

Sóstorta

Kell hozzá: 50 dkg tészta, 5 tojás, 2 dl joghurt, 2 dl tej, ömlesztett füstölt sajt, valamennyi kolbász, hagyma, tv-paprika.

Előfőztem a tésztát kb. 10 perc alatt, a tojásokat pedig összekevertem a joghurttal, a tejjel és sóval. A hagymát felaprítva megpároltam kevés paprikával együtt. A tésztát beleöntöttem egy tepsibe, összekevertem a hagymával, és a kis darabokra vágott kolbásszal. Az egészet leöntöttem a tojásos tejjel, és megsütöttem kb. fél óra alatt, 180 C-on. Mivel a kisebbik tepsimbe nem fért volna bele ez az egész, a nagyobbikban pont nem lepte el a tésztát aminek el kellett volna. De el szokta, úgy kellene csinálni. Ez az étel pedig találomra is mehet, bármit bele lehet tenni, több joghurttal még jobb, stb...

A legnagyobb poén az volt, hogy a kicsik is simán megették, ráadásul ez nagyon nagy adag, így estére is ilyet kaptak.

Rétes mindenféle formában, édesen és sósan.

Sajtos-zöldséges és barackos (meggyes) túrós rétes.

Nem vagyunk (még) ipari fogyasztók, lényegében csak 3 főre számolunk minden étkezésnél. A karácsonyra készült sütikből elláttuk Mamáékat is, ő pedig újévkor viszonozta ezt, szóval két hete nem sütöttem semmit. Viszont eszembe jutott valami, amit még novemberben készítettem, és máris nem volt hiábavaló, hogy egy órán át szedtem le a képről a konyhát még akkor (Apósom szerint a mosatlan edényeket, de azok nem voltak rajta), mert most fel is tudom használni.

Feketeerdő torta

Kell hozzá: csokis piskóta 7 tojásból, kb. 7 dl tejszín, 1 tejszínes pudingpor, 3.5 dl meggybefőttlé, 200 g meggy.

A piskótát egyben sütöttem, 7 tojás sárgájához hozzáadtam 7 ek. cukrot, 1 sütőport, 2 ek. kakaót, a tojáshab harmadát, majd 7 ek. lisztet, végül a többi tojáshabot. 3 részre vágta. A meggypudinghoz botmixerrel pürét csináltam a meggyből, majd a meggylével megfőztem a pudingot, ahogy kell. De amikor hűlt, nem akart megkötni, belekevertem egy kis tortazselét is, biztos ami biztos. Cukor is kell hozzá, ízlés szerint, kb. 4 ek. Felvertem 5 dl tejszínt porcukorral, majd az alsó tortalap köré falat gyártottam kartonból és alufóliából, jó magasat.Utóbb kiderült, hogy ez így jó, a kapcsos tortaforma túl alacsony, meg nincs is olyanom. Szóval az alsó lapra rákentem a meggypuding felét, majd erre rá a tejszín felét. Rányomkodtam a középső tortalapot, majd megint meggy és tejszín, végül a legfelső tortalappal lefedtem. Pár órával később 2 dl tejszínhabbal, meggyel és tortadarával díszítettem.

Ez volt életem eddigi legmagasabb tortája, kb. 15 cm. Egyáltalán nem nehéz legyártani, és utólag boldog voltam, hogy nem spóroltam ki belőle pl. a tejszínt. Tata kapta az 54. szülinapjára, november 20-án.

Még sosem készítettem aszalt szilvával töltött pulykamellet, de úgy egyeztünk meg itthon, hogy ez lesz a karácsonyi menü egyik alap darabja. Bújtam a netet, olvasgattam és elképzeltem a különböző recepteket, végül pedig elkészítettem a vacsorát.

A pulykamellet kisebb szeletekre vágtam, valamennyire kiklopfoltam, éppen csak megsóztam és egy egészen pici fehérborsot is tettem rá. Ezután mindegyikbe tettem egy szelet füstölt sajtot, aszalt szilvát és néhány tekercsbe kísérletképp aszalt barackot, majd a husikat szorosan feltekertem. És az egészet bacon-be göngyöltem. A kis tekercsek kivajazott sütőtálba kerültek és kb. 20 perc alatt szépen meg is sültek. Izgultam, vajon jó ötlet-e pont Szenteste kísérletezni, de nem bántuk meg, és ezért úgy gondoltam ennek a receptnek itt a helye a közös családi gyűjteményben.

Sajnos fotót nem csináltunk, mivel akkor még nem sejtettem, hogy ilyen nagyszerű ajándékot kapok majd Krisztától. A kép és az eredeti recept tehát innen való.

______ ______ ______

Azóta még egyszer elkészítettem ezt az ételt. Úgy tűnik a család kedvence lesz!

Idén ez a nem éppen karácsonyi sütemény került karácsonykor az asztalunkra. Főleg Apa kedvéért, mert neki a születésnapja éppen egybeesik Jézus születésének napjával. Mivel nem szeretjük annyira a krémes süteményeket, ezért ez a torta is inkább könnyed, a nyári édességekhez hasonló. A tésztával nem bíbelődtem sokat, az alaprecept szerint sütöttem egy szép nagy sárga piskótát, amit aztán hosszában kettévágtam. A krém is inkább a fantázia szüleménye volt, így lett időközben a barackos túrótortából narancsos...

Szóval nagyjából ezek kerültek a krémbe:

250 ml tejszín egy pici porcukorral és habfixálóval habbá verve, fél kg túró, reszelt narancshéj és a narancs leve, és mivel még mindig nem találtam elég krémesnek, ezért egy pici joghurt is került bele. Ezen kívül kellett valami ami összefogja az egészet, ezért tettem bele egy kis zselatinhoz hasonló kötőanyagot. Ja, és persze ízlés szerinti mennyiségű porcukor és vaníliás cukor.

Ezek után már nem volt más hátra, csak össze kellett rakni a tortát. Az alsó tésztát vastagon beborítottam barackbefőtt szeletekkel, erre került egy réteg krém, majd a felső tészta, és az összes krém a tetejére meg az oldalára. Végül a díszítés.

És íme az eredmény:

Ez lenne a virtuális ajándékod, egy kotyvasztós blog, amiben felveszlek szerzőtársnak, és mindketten feltehetnénk azt, amit sütünk és jó, mindenféle fontos információval együtt. Na, mit szólsz? Itt nincs lemaradás, csak ha időd és kedved van hozzá, belefirkálsz. Kezdem én:

Bájgli

Kell hozzá: 75 dkg liszt, 25 dkg margarin, 1 marék cukor, 1 tojás, 20 g élesztő tejben feloldva, csipet só, és annyi tejjel kell összegyúrni, amennyivel normális tészta lesz. A töltelékhez 50 dkg diót és 80 dkg cukrot kevertem össze tejjel szintén.

Ezt a tésztát kell pihentetni egy éjszakán át, aztán x részre osztani, kinyújtani és megtölteni, aztán össze-vissza kenegetni és pihentetni, végül megsütni. Nekem 5 rúd lett, és nem pihentettem eleget, legalábbis a recept szerint, de iszonyúan finom, és a tésztát nagyon kell benne keresni, annyira diós.

Ennyi a sütéspercek mára. Ezen a blogon nem sikerült megváltoztatnom a gyönyörű narancssárga címet, de mivel a tied ugyanez a sablon, megnézhetnéd, hol kell: :)

Boldog karácsonyt!

Kriszta