A húgom puncstortát rendelt a 18. születésnapjára, ami még márciusban volt. A torta is akkor készült, csak dokumentálni nem volt időm azóta. Ami elég baj, mert már elfelejtettem, hogy pontosan hogyan is tértem el az eredeti recepttől. Nagyon nem szomorkodom, mert a végeredmény amúgy sem lett tökéletes: túl sok volt a szirup... Annyira féltem, hogy száraz, fojtós lesz a torta, hogy végül sikerült átesni a ló másik oldalára... Na, de majd legközelebb!

A Nagy süteménykönyv úgy kezdi a recept leírását, hogy végy egy kész piskótakarikát. Hát, ehelyett én sütöttem kettőt, egyet 4 tojásból, egyet pedig háromból. A nagyobbat kettévágtam, a kisebből pedig a töltelék készült. 

A szirup úgy készül, hogy 4 dl vizet, 1 dl málnaszörpöt (ebből tutira többet tettem bele!), egy citrom levét, és fél deci rumot (ebből is több került bele) és 20 dkg cukrot (ebből viszont talán elég kevesebb is) lassú tűzön felforralunk.

Az alsó piskótalapot megkenjük baracklekvárral, és ráhalmozzuk a szirupba mártott piskótadarabokat, majd megszórjuk mazsolát. A elfogyott a töltelék, akkor a fedőlapot is bekenjük lekvárral, és a lekváros felével lefelé befedjük vele a tortát. Ezután tegyünk egy tányért a tortára, arra egy nehezéket, (pl. egy kilós lisztet), és így tegyük a hűtőbe. Ha a torta már eleget préselődött, akkor elkészíthetjük rá a mázat is: 4 evőkanál porcukrot elkeverünk egy deci málnaszörppel, fél citrom levével, és egy tojásfehérjével. Majd ezzel vonjuk be a tortát. 

Én ezt az utolsó lépést kihagytam, mivel a tortám így is édesség, illetve szirputúltengésben szenvedett, de az oldalára bőven került pirított mandula, a tetejére díszítésként pedig cukorka szív.

Történt pedig, hogy mi szerdán azzal hagytuk el a Nagyszülői házat Anikóékhoz továbbindulván, hogy akkor majd vasárnap jövünk megint, ünnepelni, és Nagymamám gondoskodik az ebédről, én a tortáról. Merthogy olyan szerencsés véletlen adatott meg nekünk, hogy a nagyobbik öcsém, azaz a Tesóm, Lackó pont Balázs névnapján született, még jó régen. Így aztán hagyományteremtő alkalom ígérkezett, hogy ebből nagy családi összejövetel legyen eztán.

És akkor mi Anikóval gondolkoztunk. Legyen csokis-marcipános, ezt a nagyja szeretni fogja úgyis. Béláim, mi megsütöttük a harmadik brownie-t két napon belül, és az lett a torta teste, a lelke pedig tejszínbe-csokit-olvasztós krém. Vettünk mi marcipánt is, mint utóbb kiderült, rá volt vésve, hogy be vagyon vonva csokival. Nem volt mit tenni, meg kellett hámozni. Így került egy-egy vékony marcipánréteg a csokikrémre. Az oldalát fekete-fehér tortadarával kínáltuk meg, a tetejére pedig színtiszta csokibevonat került. Erre pedig ismét betűket szaggattunk marcipánból, olyan izgalommal és lelkesedéssel, ami még két anyukát tuti nem töltött el marcipán kapcsán.

A 2. sz. brownie-ból ennek a tortának az alapja került előbb kimetszésre. Beillesztettük a kapcsos tortaformába, majd közös erővel elkészítettük a túrós krémet. Az eredmény: egy elhajlított villa. 50 dkg túrót összeturmixoltunk 1 csomag 4 dl tejben megfőzött vaníliapudinggal, 15 dkg cukorral, és ez alkalommal az öszes készleten lévő zselatint beletettük, pontosan 30 g zselatin-fixet. Ezt beleöntöttük a formába, és egy órát hűtöttük. Találtunk a "pinyóban" rengeteg málnát, és minő mázli, épp az a legfinomabb hozzá. Kiraktuk vele a torta tetejét, majd leöntöttük piros tortazselével. A tanulság: a két éve lejárt zselépor is megköt. Így is hűtöttük, ameddig lehetett, és két óra múlva már keret nélkül is megállt. A fényképezéstől a felvágásig eltöltött egy kis időt az asztalon, és kezdett megasszonyosodni a túrós krém egy kicsit, de felvágva egészen cukrászdai hatást keltett.

És akkor én folytatom a brownie történetét. Úgy esett, hogy éppen alkalmunk volt együtt ünnepelni Tomi szülinapját, aki Andris keresztapuja. Nehéz ügy volt a torta kiválasztása, ugyanis Tomi nem szereti a csokisat, Élete Párja pedig a túrósat mellőzi bizonytalan ideig. A hozzávalókat pedig épp ezekhez tudtuk összekaparni, megjegyzem, kb. 3 óránk volt az egészre. Még az volt a szerencse, hogy mi nem válogattunk, összes férjünknek és gyerekünknek csak az a lényeg, hogy torta legyen.

Így aztán sütöttünk egy univerzális brownie-t kakaóporral, amiből keletkezett egy nagy túrótorta, és a fennmaradó részekből egy csokis-marcipános.

Tomitorta

A brownie-ból fennmaradó részt lapokra vágtuk, és megtöltöttük narancsdarabkás csokipudinggal. A tetejére Dr. Oetker típusú marcipános cukormáz épült, majd arra a fergeteges dekoráció. Kedvenc barátnőmtől 100 db-os sütikiszúrót kaptam karácsonyra, amiben az ábécé összes betűje szerepelt, és egy kettesben, vásárlással töltött délelőtt alkalmával beszerzett gyurmakészletből lett nekünk sok mini-kiszúrónk, szóval nyújtás-szaggatás-stb., és ezt sikerült kihoznunk a "Gyurmarci" nevű csodásszuper marcipán-egységcsomagból.

Előtte majd' egy napig gondolkoztam, miben kellene ezt megsütnöm, ugyanis kapcsos tortaformám továbbra sincs, de keretet már ácsoltam torta köré. Ééééés, akkor eszembe jutott, hogy a szülinapomra kaptam egy sütőkeretet a Nagymamámtól, amit még ki sem próbáltam. Ez volt a tökéletes felszerelés. Sütöttem egy kakaós piskótát 4 tojásból, és amíg kihűlt, elkészítettem a túróhabot. Megfőztem egy tejszínes pudingot alig 4 dl tejjel nagyon sűrűre, ezt botmixerrel kevertem ki a túróval, ami összesen 50 dkg volt. (Fele inkább krémsajt-jellegű, de legközelebb tisztességes túró lesz.) 1-1 dl joghurtot és tejfölt is tettem hozzá. Felvertem 2 dl Hulala típusú tejszínt, és ezt is hozzáadtam, valamint 15 dkg cukrot. Ezután készítettem zselatint, de csak felét adtam a krémhez, mert túl híg lett volna. Így aztán nem is szilárdult meg rendesen, aminek többféle okát látom, illetve már meg van, hogy csinálnám másként: 1. A Hulala nem tudom, mi a frász, de jobban hasonlít a tasakos tejszínporból készített habhoz. Egyebekben nagyon finom, de sztem emiatt nem kötött meg a krém. 2. Kevés volt a kötőanyag. 3. Talán vmi rendes zselatin-fix-szel csinálom majd, vagy dupla adag pudinggal, és zselatin nélkül. Na, ezt ráöntöttem a piskótalapra, éppen belefért a keretbe. Hűtöttem kb. 1.5 órát. Ezután kiraktam a tetejét random vegyes bogyós gyümölccsel és eperrel, majd a keretet megemeltem, és az alább látható sufni-tuning módon kekszekkel támasztottam alá, hogy még a zselé is beleférjen. A zselét porból készítettem, ráöntöttem és megszilárdult.

Reggel levettem a keretet, és 1 perces néma csenddel gyászoltam, hogy a krém továbbra sem szilárd, de ettől eltekintve az egész nagyon finom. A krém egyáltalán nem savanykás, nem túl édes, és nem szemcsés benne a túró, ezért a botmixeres akció. Ami pedig a legjobb, Robinak is tetszik, úgyhogy lesz legközelebb, méghozzá krém-szilárdítási kísérlettel egybekötve.

Nem vagyunk (még) ipari fogyasztók, lényegében csak 3 főre számolunk minden étkezésnél. A karácsonyra készült sütikből elláttuk Mamáékat is, ő pedig újévkor viszonozta ezt, szóval két hete nem sütöttem semmit. Viszont eszembe jutott valami, amit még novemberben készítettem, és máris nem volt hiábavaló, hogy egy órán át szedtem le a képről a konyhát még akkor (Apósom szerint a mosatlan edényeket, de azok nem voltak rajta), mert most fel is tudom használni.

Feketeerdő torta

Kell hozzá: csokis piskóta 7 tojásból, kb. 7 dl tejszín, 1 tejszínes pudingpor, 3.5 dl meggybefőttlé, 200 g meggy.

A piskótát egyben sütöttem, 7 tojás sárgájához hozzáadtam 7 ek. cukrot, 1 sütőport, 2 ek. kakaót, a tojáshab harmadát, majd 7 ek. lisztet, végül a többi tojáshabot. 3 részre vágta. A meggypudinghoz botmixerrel pürét csináltam a meggyből, majd a meggylével megfőztem a pudingot, ahogy kell. De amikor hűlt, nem akart megkötni, belekevertem egy kis tortazselét is, biztos ami biztos. Cukor is kell hozzá, ízlés szerint, kb. 4 ek. Felvertem 5 dl tejszínt porcukorral, majd az alsó tortalap köré falat gyártottam kartonból és alufóliából, jó magasat.Utóbb kiderült, hogy ez így jó, a kapcsos tortaforma túl alacsony, meg nincs is olyanom. Szóval az alsó lapra rákentem a meggypuding felét, majd erre rá a tejszín felét. Rányomkodtam a középső tortalapot, majd megint meggy és tejszín, végül a legfelső tortalappal lefedtem. Pár órával később 2 dl tejszínhabbal, meggyel és tortadarával díszítettem.

Ez volt életem eddigi legmagasabb tortája, kb. 15 cm. Egyáltalán nem nehéz legyártani, és utólag boldog voltam, hogy nem spóroltam ki belőle pl. a tejszínt. Tata kapta az 54. szülinapjára, november 20-án.

Idén ez a nem éppen karácsonyi sütemény került karácsonykor az asztalunkra. Főleg Apa kedvéért, mert neki a születésnapja éppen egybeesik Jézus születésének napjával. Mivel nem szeretjük annyira a krémes süteményeket, ezért ez a torta is inkább könnyed, a nyári édességekhez hasonló. A tésztával nem bíbelődtem sokat, az alaprecept szerint sütöttem egy szép nagy sárga piskótát, amit aztán hosszában kettévágtam. A krém is inkább a fantázia szüleménye volt, így lett időközben a barackos túrótortából narancsos...

Szóval nagyjából ezek kerültek a krémbe:

250 ml tejszín egy pici porcukorral és habfixálóval habbá verve, fél kg túró, reszelt narancshéj és a narancs leve, és mivel még mindig nem találtam elég krémesnek, ezért egy pici joghurt is került bele. Ezen kívül kellett valami ami összefogja az egészet, ezért tettem bele egy kis zselatinhoz hasonló kötőanyagot. Ja, és persze ízlés szerinti mennyiségű porcukor és vaníliás cukor.

Ezek után már nem volt más hátra, csak össze kellett rakni a tortát. Az alsó tésztát vastagon beborítottam barackbefőtt szeletekkel, erre került egy réteg krém, majd a felső tészta, és az összes krém a tetejére meg az oldalára. Végül a díszítés.

És íme az eredmény: