Moha receptje alapján készítettem, de egy kis módosítással, mert olaj helyett vajat használtam. A tölteléket sonka, trappista és füstölt, illetve egy kis kockázott lilahagyma alkotta.

Most csak féladag készült:

fél csomag instant élesztő

1,5 dl tej

3 dkg vaj (kicsit több is lehetett volna..)

1/2 ek. só

1/2 kiskanál cukor

250 gr liszt (150 gr rétes és 100 gr sima)

A tej felét meglangyosítottam, a cukrot hozzáadtam, és az élesztőt felfuttattam benne. Ez került a kenyérsütőgép aljára, erre mértem ki a liszteket, majd a sót. 20 perc alatt tésztává dagasztotta a gép, és egy óra alatt a duplájára kelt. A tésztát kétfelé vettem, mert falatnyi hajtoványokat szerettem volna. Kinyújtottam, megkentem 5 dkg olvasztott vajjal, még egy picit megsóztam (el is maradhatott volna), megszórtam a reszelt sajtokkal, sonkadarabokkal és lilahagyma kockákkal. Szorosan feltekertem, és rombuszalakúra szeleteltem. A két tekercsből pontosan annyi hajtovány készült, ami ráfért egy gáztepsire, kb. 32 darab. A tetejüket megkentem egy tojássárgájával, és megszórtam sajttal. Még kb. 20 percet kelt a tepsin, aztán 190 fokon 20-25 perc alatt sült meg.

Sós muffinok közül ezt próbáltam ki először, és igazság szerint nekem ez annyira ízlik, hogy azóta mindig ez a verzió készül, ha nem édes muffinra vágyunk. Vendégvárónak is tökéletes, de tízóraira szendvics helyett vagy uzsonnára is nagyszerű.

Hozzávalók: 8dkg vaj, 2 tojás, 1 doboz tejföl, 1 bögre liszt, 2 tk sütőpor, 1 tk só, 1 tk oregano, 5 dkg reszelt füstölt sajt, kb egy deci tej, egy marék olivabogyó kockákra vágva, fél marék piros kaliforniai paprika kockákra vágva

A tojásokat és a vajat alaposan kikeverem, majd ehhez adom a tejfölt, lisztet, sütőport és a reszelt sajtot. A tésztát egy kis tejjel hígítom, majd ízesítem a sóval, oreganoval, olívabogyóval és paprikával.

A recept saját, az édes muffin alaprecept alapján hoztam össze.

Limara húsos kiflijének a tésztáját használtam fel, csak a darált húsos töltelék helyett egy-egy darabka virslit tettem a kiflik közepére. A recepten nem változtattam, követtem Limara leírását. A kész kifliket sütőbe helyezés előtt tojással lekentem, és megszórtam szezámmaggal. Bár két tepsi kifli sült ki, nagyon gyorsan elfogyott mind. A család nagyon hálás volt a vacsoráért!

Egy hasonló már van itt a blogon, és gyakorlatilag a recept alapja ugyanaz a pizzatészta. De a másik felem unszolására megkérdeztem egy szakértőt, aki elárult pár apró trükköt, és ezek segítségével megsütöttem életem legfinomabb kenyértésztáját!

A két tepsi tésztához szükség van:

600 gr liszt (nálam most 250 gr rétesliszt, 350 gr fehérliszt szitálva)

egy darab sós vízben főtt krumpli összetörve

3 dl folyadék (nálam egy picit talán több is volt)

4 evőkanál olaj (picit több lehetett, ami belekerült)

1 csomag insant élesztő

só, 2 kiskanál cukor

Feltét:

5 fej lilahagyma

6 dl tejföl

3 gerezd fokhagyma

1 csomag szeletelt bacon

30 dkg reszelt sajt (trappista és füstölt vegyesen vagy pizzamozzarella)

A krumplit kiskockára vágtam, megfőztem, majd leöntöttem róla a levet, és villával összetörtem. A folyadékot a  krumpli főzőlevével kezdtem, majd ezt pótoltam ki vízzel 3 dl-re. Bacon kockákat pirítottam, és a kisült zsírt tettem a tésztához az olaj egy része helyett. A kenyérsütőgép aljába tettem a folyadékot (víz és zsiradék). A lisztet egy tálba szitáltam, ehhez adtam a sót, a cukrot és az élesztőt, majd az egészet összekevertem. Ez is bekerült a kenyérsütőgépbe, a tetején pedig eloszlattam az összetört krumplit. 20 perc alatt megdagasztotta a gép a tésztát, és 3/4 órát kelni hagytam. Közben jó sok hagymát felkarikáztam, a tejfölt pedig összekevertem a zúzott fokhagymával és némi sóval.

Kiolajozott tepsibe nyomkodtam a tésztát, megkentem tejföllel, beborítottam felharmadolt bacon szeletekkel és lilahagyma karikákkal. 210 fokos sütőben sütni kezdtem, mikor majd majdnem kész volt, akkor szórtam rá a reszelt sajtot, és még pár perce visszatoltam a sütőbe. Összesen 20 perc kell neki körülbelül.

Erre mindenkinek van receptje. Az enyémben ráadásul semmi extra nincs. De nagyon finom! És most sok olivabogyóval, kukoricával ettük. Nem voltam benne biztos, hogy a gyereknek is ízleni fog így, ezért csak megszórtam a kenyeret velük, nem mertem a krémbe keverni.

Az olajos tonhalkonzerv tartalmát egy tálba borítom. Ha túl sok az olaj, akkor nem teszem hozzá mind. Szobahőmérsékletű vajjal, nagyon apróra vágott hagymával, pici majonézzel és egy kevés citromlével elkeverem. Akkor a legjobb, ha kicsit áll, és van ideje az ízeknek összeérni.

A legegyszerűbb elkészíteni, mégis mindig örömet szerzek vele a férjemnek. 

A leveles tésztát kis négyzetekre vágom, megtöltöm egy kis darabka főtt virslivel és némi reszelt sajttal, majd feltekerem. A tetejét megkenem tojással, és megszórom lenmaggal, szezámmaggal. 220 fokon pár perc alatt pirosra sütöm. Hmmm....

Egy jó kis lélekmelengető vacsorára vágytam. Nézegettem a neten a foccacia recepteket, de vagy az összetevők közül hiányzott valami vagy nem állt elegendő idő a rendelkezésemre. Ezért aztán a elővettem a jól bevált pizzareceptemet, és csak egy fél adagot begyúrtam belőle. A tervem az volt, hogy pusztán olivabogyóval megtűzdelem, megsüttöm. Mellé nem készült volna semmi, hiszen úgy is arra számítottam, hogy azon melegében elfogy az egész. Végül csak került rá ez-az az itthon fellelhető alapanyagokból: néhány paradicsomkarika, vöröshagyma, olivabogyó és mozarella darabkák. 

A tészta:

200 gr liszt, 0,5 dl tej, kb. fél dl víz, 1 kockacukor, 15 gr élesztő, 1 ek. olaj, 1 mk só, bazsalikom, oregánó és egy picike őrölt kömény 

A langyos tejben feloldjuk a kockacukrot és felfuttatjuk az élesztőt. Közben a lisztet egy tálba szitáljuk, és a közepébe mélyedést készítünk. Ha az élesztő már felfutott, akkor ideüntjük, és fakanállal annyi lisztet keverünk bele, hogy galuska sűrűségű masszát kapjunk. Ezt megszúrjuk liszttel, és 20 percig letakarva pihentetjük. Ezután hozzáadjuk a sót, a fűszereket, az olajat, és a langyos vízet, és lágyabb tésztát gyúrunk belőle, amit kb. egy óráig letakarva kelesztünk. Amikor már hozzálátnánk a sütéshez, kiolajozunk egy sütőlapot vagy tepsit, átgyúrjuk a tésztát, és kézzel a kívánt vastagságra nyújtjuk. Az enyém most nagyjából egy centis volt. Rápakoltam a paradicsomot, hagymát, sajtot, olivabogyót, és még így is hagytam egy picit kelni. Majd 200 fokon rövid idő alatt készre sütöttem. A legnagyszerűbb az volt, hogy még forrón került az asztalra, és kézzel törtük. 

 Ezt a képet kétszer vettem, khm...

Az enyém több okból sem így nézett ki, pl. rögtön azért, mert téglalap-alakúra nyújtottam, de ez még a legcsekélyebb hibája volt. Amúgy ma készült, de már nincs belőle. Előbb nézzük az elméletet:

Tészta: 230 g B L80-as kenyérliszt, 1 mk. só, 1 mk. oregánó, 1.5 ek. olívaolaj, 1 dl langyos víz, 1 ek. tej, 5 g friss élesztő.

Összedagasztottam a tésztát, pedig olvastam az nlc-n, hogy a mai műkörmös világban már ilyesmit senki nem csinál. Pedig de. Műkörömmel is. :) Szal, az élesztőt megfuttattam kevés tejben, és összegyúrtam a többivel. Ámde. Nem tudom, létezik-e itt kenyérliszt, pláne B L80-as. Két fajtát tutira tudok, a 400-as való sütihez, az 500-as kenyérhez. Én csak 400ast tartok. Abból viszont kétfélét, ezt csak 1 gyár tudja, az egyik finom fehér, a másik olyan, mint otthon a rétesliszt. Vagyis én már itthon vagyok otthon, már vadul megértem az ajánlást ezeken a haza nyelvén, miszerint melyik milyen típusú sütihez való. Ezekből alkottam ezt a "lepinje"-t.

Kelesztettem fél órát, aztán kinyújtottam tepsi-alakúra, és megint kelesztettem ugyanennyit. Hát, nem vitte túlzásba, én belenyomkodtam a kis szelet fokhagymákat, megkentem olajjal, aztán betoltam a sütőbe fél órára. Meg is sült, ropogott elég jól. Kevertem hozzá fokhagymás tejfölt, Bencének pedig sós tejfölt, és még melegen megettük. Ma egyikünk sem randizik. :)

Legközelebb a tésztába víz helyett tej, több oregánó, több élesztő. Több kelesztés. Azé' naon jó volt ám.

Rétes mindenféle formában, édesen és sósan.

Sajtos-zöldséges és barackos (meggyes) túrós rétes.