Ezeket készítettem tegnap az én szeretteimnek.

A tészta a hagyományos linzertészta: 1 rész cukor, két rész vaj, 3 rész liszt. vagyis 30 dkg lisztet elvegyítettem egy fél csomag sütőporral, 10 dkg porcukorral és egy csomag vaníliás cukorral. Ezt elmorzsoltam 20 dkg margarinnal, amit előzőleg kockákra vágtam. Egy tojássárgáját és két kiskanál tejfölt adtam még hozzá, és pár csepp rumaromát. Összegyúrtam, és két nem egyenlő részre osztottam a tésztát.

A kisebbik részhez adtam még egy kávéskanál rumaromát, egy kiskanál tejfölt és egy púpos evőkanál kakaóport. Addig gyúrtam, míg újra össze nem állt. Mindkét tésztát folpackba csomagoltam, és egy fél napot a hűtőben pihentettem.

Vékonyan lisztezett deszkán kinyújtottam, és szíveket, köröket szaggattam belőle. Úgy terveztem, hogy mindig alul legyen a kakaós linzer. A nagyobb körökből kiszúrt kisebb köröket nem gyúrtam újra össze, ezeket is kisütöttem, és így falatnyi kis süteményeim is lettek. Kb. 12-14 perc alatt 180 fokon megsütöttem a linzereket.

Mikor kihűltek a linzerek, kettőt-kettőt házi sárgabarack és somlekvárral összeragasztottam. Vízgőz fölött csokoládét olvasztottam, és "becsíkoztam vele a sütiket. A kisméretű kör alakú linzereket teljesen bevontam a csokoládéval.

Egy fél óra alatt lezárt dobozban sokat puhult, de igazán finom csak mára lett.

10 dkg aszalt meggy

10 dkg kókuszreszelék

10 dkg porcukor

15 dkg vaj

25 dkg liszt

2 kk sütőpor

1 kk szódabikarbóna

1 tojás

kicsi rum

vaníliaeszencia

Az aszalt meggyet előzőleg rumba áztattam, a kókuszreszeléket meg szárazon megpirítottam, hogy még intenzívebb íze legyen. A lágy vajat összekevertem a cukorral, majd ehhez adtam a tojást, a vaníliát és egy kevés rumot. A nedves összetevők után a szárazakat is hozzáadtam, vagyis a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. Csak fakanállal kevertem és nem gyúrtam! Legvégül a kókuszt és a meggyet is a tésztához adtam, és ismét fakanállal dolgoztam el. A tésztát ezután a hűtőbe tettem egy fél órára. Kiskanállal kis halmokat tettem a tepsire, és előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt, 180 fokon megsütöttem a kekszeket. nagyon finom kókuszos íze van, egészen könnyű állaga, és kicsit pikáns is a rumos meggytől!

A névnapomra megörvendeztettem magam egy üveg "smooth" mogyoróvajjal. :) Pár éve teljesen rákattantam a mogyoróra, jöhet sósan, de sótlanul is!

A neten kerestem hozzá receptet, amin csak egy keveset változtattam. Az eredeti recept, amihez tartozó képen igazán hívogatóan néz ki ez a keksz itt található:  http://gesztenyeblog.blogspot.com/2011/02/mogyorovajas-keksz.html

Én így csináltam:

10 dkg vajat picit megolvasztottam a mikróban, és a 12 dkg cukorral és egy csomag vaníliás cukorral kikevertem. Beletettem a tojás, és ezzel is alaposan kidolgoztam. Ehhez jött a 15 dkg mogyoróvaj, majd alapos keverés után a 15 dkg liszt, 1/2 tk sütőpor, 1/2 tk szódabikarbóna. A tészta eléggé lágy, mindenképp hőtőbe kell tenni 1-2 órára. Majd nagyobb mogyorónyi gombócokat formálta belőle, amit a sütőpapíron villa segítségével lelapítottam. Elterülnek sütés közben, úgyhogy kell kihagyni helyet köztük. Én a kekszeket 180 fokon szoktam sütni, ezzel is így jártam el, kb. 8-10 perc kellett nekik. Már csak egy-két percet kellett várni, hogy ehetőre hűljön! :)

A kókuszos kedvenc a szokásos kekszrecept alapján készül, és az egyik családi kedvenc. Ezúttal néhányat összeragasztottam egy kis csokoládéval.

80 gr szárazon pirított kókuszreszelék, 230 gr liszt, 100 gr vaj, 100 gr porcukor, 1 vaníliás cukor, pár csepp keserű mandulaaroma, 1 tojás, egy kávéskanál sütőpor

A hozzávalókból összegyúrom a keksz tésztáját, amiből hengereket formálok, és pár órára hűtőbe teszem. Mikor elég időm van a sütésre, akkor a tésztarudakat felszeletelem, és a korongokat 180 fokon 8-10 perc alatt megsütöm. ha kihűlt, akkor lehet csokiba mártani vagy kettesével összeragasztani.

A recept nem autentikus: több, a neten keringő receptet elolvastam, majd megalkottam belőlük ezt a verziót. 35 db kb. 5 cm átmérőjű fantasztikus ízű ishcler lett az eredmény.

40 dkg liszt, 20 dkg vaj, 20 dkg dió, 10-15 dkg porcukor (mivel a darált dió cukorral volt keverve, nem tudom pontosan, hogy az össze cukormennyiség mennyi volt végül), 1 kiskanál fahéj, pár csepp rumaroma, 1 tojás

A hozzávalókból tésztát gyúrtam, és fóliában a hűtőben pihentettem egy darabig. 3 mm vastagra nyújtottam, szaggattam , tepsire tettem, újra nyújtottam, szaggattam és azt is a tepsire pakoltam... 200 fokon pár perc alatt készre sütöttem a diós korongokat. Amikor kihűltek házi baracklekvárral összeragasztottam, és egy éjszakát pihentettem a süteményeket. Másnap csokoládémázat készítettem, és ezekbe bemártottam az ischlereket. A csokoládémázat újabban egy sajátos módszer szerint készítem: étcsokoládét és (maradék) tejcsokoládét/mikulást/csokinyuszit olvasztok, majd ehhez keverek egy kis vajat és egy evőkanálnyi kakaóport. Így a mázam fényes, nem túl édes, és közben eltűnnek a szekrényből az ajándékba kapott csokoládék is.

A kekszes doboz soha nem üres. Mostanában többnyire kókuszos keksz lapul benne, mert az lett az igazi családi kedvenc. Még a mogyorós kekszet is megelőzte.

Kb. 50-60 db kekszhez:

25 dkg liszt,  két kiskanál sütőpor, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 1 tojás, vaníliás cukor, pár csepp vaníliaaroma

A hozzávalókból tésztát gyúrok, amiből kis golyókat formázok, és villával ellapítom. Kb. 10 perc alatt 180 fokos sütőben megsül. Éppen csak megsüljön, akkor igazán finom, ha szinte teljesen megmarad a fehér színe.

Ha nem azonnal sütöm, akkor hűtőben fél órát pihentetem a tésztát, majd lehet tetszőleges formára szaggatni.

Kb. egy éve sosem üres itthon a kekszes doboz. Leggyakrabban ez a vaníliás keksz található benne, vagy ez a csokis. De azért volt már citromos, mogyorós, lekváros, aszalt gyümölcsös és más variációk is. Ihletet leginkább az 1 tészta - 50 keksz című könyvecske szolgáltat, de nagyon örültem, amikor rátaláltam Flat-cat blogjában erre az alapreceptre.

Annyi receptet olvastam, és annyi kekszet sütöttem már, hogy szinte magától összeáll egy keksztészta a kezem alatt. Ennek a "módszernek" persze nagy hátránya, hogy a legjobban sikerült darabokat sem tudom tökéletesen reprodukálni.

Ez a kókuszos-papayás azonban igen jól sikerült, és még emlékszem is a munkamenetre.

5 dkg kókuszreszeléket szárazon megpirítottam, hogy még karakteresebb íze legyen. 10 dkg vajat a mikróban picit megolvasztottam, majd 8 dkg cukorral és egy zacskó vaníliás cukorral habosra kevertem. Egy tojást is beleütöttem, és ezzel is jól kidolgoztam. Ezután 20 dkg liszttel elvegyítettem egy kávéskanál sütőport, majd a tojásos-vajas keverékhez öntöttem a kókusszal együtt. Az egészet tésztává gyúrtam, végül 10 dkg darabolt, aszalt papayát is beledolgoztam.

Ez alkalommal nem hagytam pihenni a tésztát a hűtőben, hanem azonnal kis halmocskákba rendeztem a tepsin, és addig sütöttem, míg éppen csak egy kis színt kapott. Ez kb. 9 perc... Így nem lettek annyira kekszszerűen ropogósak, de most nem is az volt a cél.

Aznap nagyüzemben sütöttem egy fontos családi eseményre, ezért nem a fotózással voltam elfoglalva... Csak ez a képem van róla, a középső kis sütemények a kókuszos-papayás kekszek. Mögötte csokis-narancsos kekszek vannak, előtte pedig egy kávés-diós. (Recept később!)

Már jóval karácsony előtt elhatároztam, hogy néhány embernek kekszeket sütök ajándékba. A megvalósítás azonban enm volt olyan könnyű, amilyennek hittem, még akkor sem ha egy-egy kekszet megsütni nem nagy dolog... Idén kevsebb készült, mint amennyi a terveimben szerepelt, de talán jövőre ezek mellé sütök még mogyorós tallérokat, kókuszos csókot, és gyömbéres-citromos kekszet is. Ez utóbbit most kóstoltam először az egyik vendégség alkalmával, de már előtti is tudtam, hogy ki kell próbálnom a citromos kekszet.

Ebben a kis csomagban helyet kaptak a csokis narancsos kekszek, a diós zabpelyhes és a vaníliás korongocskák és persze az elmaradhatatlan mézeskalács.  De a családom nagy bánatára az ajándékok közé kerültek a legpofásabb moscauerek is. Ezeknek a receptjét valahonnan a netről vadásztam le, de nem tudom honnan, mert csak gyorsan leírtam a néhány egyszerű hozzávalót, és már rohantam is a konyhába. 

Szóval 15 dkg darált diót össze kell főzni 15 dkg kristálycukorral, 7 dkg vajjal és 1 dl tejszínnel. Esetleg lehet bele narancshéjat is tenni, de az valamelyest elnyomja az eredeti ízt. Ha ez megvan, akkor annyi lisztet kell hozzátenni, hogy közepesen lágy masszát kapjunk. Én kiskanállal adagoltam, kevertem, aztán egyszer csak úgy éreztem, hogy most már kb. Kb. olyan volt, mint a körözött nálunk. A kiskanállal aztán (egymástól jó nagy távolságra sütőlapra) helyeztem valamennyit a masszából.Ez mehetett be a sütőbe, ahol aztán kb. 10 perc alatt, 170-180 fokon készre sültek. Miután kihűlt, tányérra szedtem, és később csokimázzal vontam be. 

Nagy kekszsütésbe fogtam idén. Már hetekkel advent előtt böngésztem a netet, és a régebbi karácsonyi magazinokat a nekem tetsző receptek után. Ezer féle kekszet megsütnék, ha lehetőségem lenne rá! De végül szűkítenem kellett a választákot, így végül első körben ez a 3 keksz készült.

Középen diós zabpelyhes kekszek vannak egy kis szárított meggyel megbolondítva. Balra hátul az én örök kedvencem, a csokis-narancsos keksz kelleti magát. Szintén hátul jobbra vaníliás kekszek vannak, amiket az utóbbi időben szinte hetente sütöttem a családnak. Annyira megszerettük ezt a teljesen egyszerű, de omlós-vaníliás kekszet! Volt, hogy olvasztottam rá csokit is, de akkor már a csoki némiképp elnyomta a vanília ízét, így most megmaradtam ennél az egyszerű változatnál. A recept A dr. Oetker féle karácsonyi sütemények c. könyvből van. A többszöri sütés folyamán módosítottam az arányokon, a változást gyorsan le is firkantotta egy papírra, amit azóta elhagytam. De ha rájövök, hogy mitől vált még tökéletesebbé ez a keksz, akkor kijavítom ezt a bejegyzést is.

Vaníliás kekszek

250 gr liszt, 1 teáskanál sütőpor,75 gr cukor, 2 csomag vaníliás cukor (Az biztos, hogy ebből egyet vaníliakivonattal helyettesítettem.)

1 tojás és 125 gr vaj vagy margarin

A tésztát összegyúrjuk, egy időre hűtőbe tesszük. (Legalább egy óra legyen!) Aztán kinyújtjuk, kiszaggatjuk. Én most hengert formáztam belőle, és szeleteltem. Nem pont kör alakúak lettek a kekszek, de házi keksznél ez nem zavar senkit! Szerintem akkor jó, ha egészen világos színe van, úgyhogy csak épp pár perc sütési időre van szükség.

Hirtelen felindulásból, egy nehéz - nyűgös-beteges - napon, leginkább a magam örömére összegyúrtam ezt a kekszet. A gyerekek keresztszülei éppen akkor toppantak be, mikor sült az első adag. Nagy örömet szerzett nekik is a meleg, ropogós keksz.

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

16 dkg liszt, 10 dkg teljes kiőrlésű liszt, fél csomag sütőpor, 10 dkg cukor, a csomag vaníliás cukor, 1 tojás, 12,5 dkg vaj. (Én a vaj egy részét ismét margarinnal helyettesítettem, és nem is volt ezzel semmi baj, ennek ellenére szerintem a keszknél jobb vajat használni.)

És végül a lényeg: 1 tábla jó minőségű étcsoki apróra vágva, 1 narancs frissen reszelt héja és 1 marék kandírozott narancshéj (anélkül is jó, csak nem olyan intenzíven narancsos).

A száraz anyagokat a csokit és a narancsot összekeverjük, majd a tojással és a vajjal tésztává gyúrjuk. Cipót formázunk belőle, és egy órát hűtőben pihentetjük. Elvileg nagyon ragadós lesz a tészta, ezért két sütőpapír között kell kinyújtani. Ez alkalommal nagyon "híg" lett a tésztám, de nem akartam tovább lisztezni, ezért kanállal tettem diónyi halmokat a tepsibe, és azokat lapítottam ki kekszalakra. Így is tökéletes lett a végeredmény. Legalábbis nekem, más lehet, hogy szárazabban, ropogósabban szereti a kekszet. Ha igen, akkor egy kicsit több liszt kell a tésztához. Kb. 10 perc alatt világosbarnára sül. A tepsiben kell kihűteni, mert forrón még könnyen törik.