Hónapok óta vártunk erre az alkalomra... Ezekre a napokra, amikor a nyári eset után most ismét egyesíthettük családjainkat, hogy egy nagy családként éljünk meg pár napot, ami aztán annyi élménnyel gazdagít minket, amennyivel remélhetünk megelégszünk a következő ilyen lehetőségig. Tudom, hogy ez nem egy mesélős blog, de előljáróban ennyit azért mégis csak meg akartam osztani az erre tévedő olvasóval.

Szóval ha már így együtt voltunk, nyilván a konyhában is együtt alkottunk, és mindezt persze úgy, hogy a népes gyermeksereg (lásd a blog jobb oldali sávja) és párjaink is örömüket leljék benne. És persze ne tartson túl sokáig, mert az időt azért a lehető legjobban szerettük volna kihasználni. Minden igényt összevetve a brownie mellett döntöttünk. Volt két receptünk, ebből nem meglepő módon alkottunk egy harmadikat. A miénk így hangzik:

30 dkg cukor, 25 dkg margarin, 1 csomag vaníliás cukor, 4 tojás - Ezt alaposan össze kell dolgozni, és ehhez mehetnek a száraz hozzávalók: 16 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 4 evőkanál kakaó. Ez utóbbit egy tábla olvasztott étcsokival helyettesítettük. Így mehetett a 180 fokos sütőbe kb. 25 percre. Ezt nyilván lehet ízlés szerint tovább variálni, pekándióval, mogyoróval, aszalt gyümölccsel dúsítani. A mi brownie-nk története sem ért itt véget, de a fejleményekről szóljon egy másik írás.

Ez itt (végre-valahára) a felesleges tojásfehérjéknek egy nagyon optimális felhasználási módja. Azért királyságos főleg, mert nem habkarika meg ilyesmi lesz belőle, hanem komplett süti.

Tészta: 6 tojásfehérje, 25 dkg porcukor, 20 dkg kókuszreszelék, 5 ek liszt, 1/2 cs. sütőpor.

A fehérjékből habot verünk, majd belekeverjük a többi hozzávalót, és sütőpapírral bélelt tepsiben megsütjük. 175 C-on kb. 45 perc, én félidőtől inkább szárítottam 150 C-on.

Ez az eredeti recept, de kókusz helyett ugyanannyi darált diót tettem bele, és kicsit kevesebb cukrot.

Krém: 3 dl tejszín, 5 dl tej, 2 cs. hidegen kötő pudingpor. Ezekből kemény krémet készítünk mixer segítségével.

Ezután a tésztát 3 felé vágtam, megtöltöttem a krémmel, és a tetejére fondanttal kísérleteztem, az nem a recept része. Eredetileg nem kell elvágni a tésztát, csak egyszerűen rásimítani az összes krémet.

Ehhez a diós változathoz talán jobban passzolt volna a vaníliás pudingpor, de a tészta mindenképpen nagyon jó, kósza fehérjékből csak ilyen keletkezik ezután.

Előtte majd' egy napig gondolkoztam, miben kellene ezt megsütnöm, ugyanis kapcsos tortaformám továbbra sincs, de keretet már ácsoltam torta köré. Ééééés, akkor eszembe jutott, hogy a szülinapomra kaptam egy sütőkeretet a Nagymamámtól, amit még ki sem próbáltam. Ez volt a tökéletes felszerelés. Sütöttem egy kakaós piskótát 4 tojásból, és amíg kihűlt, elkészítettem a túróhabot. Megfőztem egy tejszínes pudingot alig 4 dl tejjel nagyon sűrűre, ezt botmixerrel kevertem ki a túróval, ami összesen 50 dkg volt. (Fele inkább krémsajt-jellegű, de legközelebb tisztességes túró lesz.) 1-1 dl joghurtot és tejfölt is tettem hozzá. Felvertem 2 dl Hulala típusú tejszínt, és ezt is hozzáadtam, valamint 15 dkg cukrot. Ezután készítettem zselatint, de csak felét adtam a krémhez, mert túl híg lett volna. Így aztán nem is szilárdult meg rendesen, aminek többféle okát látom, illetve már meg van, hogy csinálnám másként: 1. A Hulala nem tudom, mi a frász, de jobban hasonlít a tasakos tejszínporból készített habhoz. Egyebekben nagyon finom, de sztem emiatt nem kötött meg a krém. 2. Kevés volt a kötőanyag. 3. Talán vmi rendes zselatin-fix-szel csinálom majd, vagy dupla adag pudinggal, és zselatin nélkül. Na, ezt ráöntöttem a piskótalapra, éppen belefért a keretbe. Hűtöttem kb. 1.5 órát. Ezután kiraktam a tetejét random vegyes bogyós gyümölccsel és eperrel, majd a keretet megemeltem, és az alább látható sufni-tuning módon kekszekkel támasztottam alá, hogy még a zselé is beleférjen. A zselét porból készítettem, ráöntöttem és megszilárdult.

Reggel levettem a keretet, és 1 perces néma csenddel gyászoltam, hogy a krém továbbra sem szilárd, de ettől eltekintve az egész nagyon finom. A krém egyáltalán nem savanykás, nem túl édes, és nem szemcsés benne a túró, ezért a botmixeres akció. Ami pedig a legjobb, Robinak is tetszik, úgyhogy lesz legközelebb, méghozzá krém-szilárdítási kísérlettel egybekötve.

Leginkább csak a kép kedvéért...

Bár máskor is meg fogom sütni, a fűszerezés kis módosításával. Szóval a hozzávalók: 10 dkg vaj (Én gond nélkül megcsináltam margarinnal, mert csak az volt itthon...), 20 dkg porcukor, 4 tojás, 40 dkg sült állapotú sötőtök (nekem még egy picit több is volt), 2 teáskanál gyömbér, 30 dkg liszt, 1 cs sütőpor. Ahogy az ilyesmit kell, összekutyuljuk, és megsütjük. Elég sokáig sül, de a végeredmény nem lesz rossz. És a legjobb, hogy még másnap is olyan, mintha friss lenne.

Azért 3 hétig (ennyi a téli szünet nálunk) nem egyszerű naponta olyat főzni, ami a Mestermágusnak megfelel. Ám a napokban elhangzott, hogy az oviban egyszer volt fánk, és az finom volt. De semmi nem lehet ennyire szép és igaz egyszerre...

Szalagos fánk

Hozzávalók: 0.5 kg liszt, 3 tojás sárgája, 3 dl tej, 2.5 dkg élesztő, 5 dkg margarin, 1 csipet só, 2 dkg cukor, 1-2 ek. rum.

A hozzávalókból kelt tésztát készítettem, ahogy azt szokás. A rumot talán így utólag elhagynám, bár az ízén egyáltalán nem érződik, inkább az illata zavart egy kicsit. Egy órát hagytam kelni, átgyúrtam, majd még egy órát kelt. Ezután megint átgyúrtam, kinyújtottam és kiszaggattam, lyukasra, mert megtetszett a McDonald'sban. Felforrósítottam az olajat, és a fánkok egyik felét fedő alatt, majd a másikat fedő nélkül sütöttem aranybarnára. Illetve ez csak féligazság, az utolsó pár db lett szép, mert késve tört rám a felismerés, hogy kislángon talán nem égne meg másodpercek alatt. Ennek ellenére kifejezetten jó lett. Kétszer annyi cukrot tettem a tésztába, mint amennyit a recept előír, de ha tudom, hogy Bence sem csokit, sem lekvárt nem enged rákenni, hát még többet tettem volna. Tény, hogy a sima fánk azért még mindig jobb, mint a ketchupos kenyér.

Rétes mindenféle formában, édesen és sósan.

Sajtos-zöldséges és barackos (meggyes) túrós rétes.

Nem vagyunk (még) ipari fogyasztók, lényegében csak 3 főre számolunk minden étkezésnél. A karácsonyra készült sütikből elláttuk Mamáékat is, ő pedig újévkor viszonozta ezt, szóval két hete nem sütöttem semmit. Viszont eszembe jutott valami, amit még novemberben készítettem, és máris nem volt hiábavaló, hogy egy órán át szedtem le a képről a konyhát még akkor (Apósom szerint a mosatlan edényeket, de azok nem voltak rajta), mert most fel is tudom használni.

Feketeerdő torta

Kell hozzá: csokis piskóta 7 tojásból, kb. 7 dl tejszín, 1 tejszínes pudingpor, 3.5 dl meggybefőttlé, 200 g meggy.

A piskótát egyben sütöttem, 7 tojás sárgájához hozzáadtam 7 ek. cukrot, 1 sütőport, 2 ek. kakaót, a tojáshab harmadát, majd 7 ek. lisztet, végül a többi tojáshabot. 3 részre vágta. A meggypudinghoz botmixerrel pürét csináltam a meggyből, majd a meggylével megfőztem a pudingot, ahogy kell. De amikor hűlt, nem akart megkötni, belekevertem egy kis tortazselét is, biztos ami biztos. Cukor is kell hozzá, ízlés szerint, kb. 4 ek. Felvertem 5 dl tejszínt porcukorral, majd az alsó tortalap köré falat gyártottam kartonból és alufóliából, jó magasat.Utóbb kiderült, hogy ez így jó, a kapcsos tortaforma túl alacsony, meg nincs is olyanom. Szóval az alsó lapra rákentem a meggypuding felét, majd erre rá a tejszín felét. Rányomkodtam a középső tortalapot, majd megint meggy és tejszín, végül a legfelső tortalappal lefedtem. Pár órával később 2 dl tejszínhabbal, meggyel és tortadarával díszítettem.

Ez volt életem eddigi legmagasabb tortája, kb. 15 cm. Egyáltalán nem nehéz legyártani, és utólag boldog voltam, hogy nem spóroltam ki belőle pl. a tejszínt. Tata kapta az 54. szülinapjára, november 20-án.

Ez lenne a virtuális ajándékod, egy kotyvasztós blog, amiben felveszlek szerzőtársnak, és mindketten feltehetnénk azt, amit sütünk és jó, mindenféle fontos információval együtt. Na, mit szólsz? Itt nincs lemaradás, csak ha időd és kedved van hozzá, belefirkálsz. Kezdem én:

Bájgli

Kell hozzá: 75 dkg liszt, 25 dkg margarin, 1 marék cukor, 1 tojás, 20 g élesztő tejben feloldva, csipet só, és annyi tejjel kell összegyúrni, amennyivel normális tészta lesz. A töltelékhez 50 dkg diót és 80 dkg cukrot kevertem össze tejjel szintén.

Ezt a tésztát kell pihentetni egy éjszakán át, aztán x részre osztani, kinyújtani és megtölteni, aztán össze-vissza kenegetni és pihentetni, végül megsütni. Nekem 5 rúd lett, és nem pihentettem eleget, legalábbis a recept szerint, de iszonyúan finom, és a tésztát nagyon kell benne keresni, annyira diós.

Ennyi a sütéspercek mára. Ezen a blogon nem sikerült megváltoztatnom a gyönyörű narancssárga címet, de mivel a tied ugyanez a sablon, megnézhetnéd, hol kell: :)

Boldog karácsonyt!

Kriszta